Sziasztok!

Mivel már jó régen megcsináltam ezt az oldalt és eddig nem volt ilyen lehetőségem, hogy magamról is írjak egy pár sort, méghozzá a saját oldalamon, így bepótolom..

Történt egyszer 1972.04.01-én, hogy a világra jött egy kisfiú.

Ez volnék én. És megkezdődött a földi kalandom, mely rögös utakon vezetett a mai napig, amikor is az első bejegyzésem megteszem a saját blogomba.

Nos miután megszülettem, elkezdtem cseperedni. Mindenki örült a jövetelemnek. Ezt persze csak gondolom, hisz mit tudtam még akkor ezekről a dolgokról. Enni-inni-aludni. Ez volt a dolgom. Ja és néha egy kis jelzést adni mi a bajom (pelus csere, éhes vagyok, stb.) Elég izgága voltam. Emiatt meg is kellett operálni engem kb. 6 hónapos koromban a sérvemmel, mert addig addig próbáltam felállni, amíg kiszakadt az ágyékomnál a cucc. Elérkezett az az időszakom, amikor ki kellett próbálnom a szamárlétra legalsó fokát, a bölcsödét. Ha jól emlékszem elég jól viseltem ezt az időszakot, majd jött az ovoda. Nagyon kövér kis gyerek voltam és vagyok most is. Emiatt az ovodás korszakomban be kellett vonulnom a MÁV kórházba egy kis fogyókúrára. Sikerült is lefogynom. Az ovodában a diétát kellett folytani, ezért nekem külön kaját kellett bejuttatni minden reggel az ovodába. Volt egyszer egy olyan eset, ami megmaradt bennem, hogy ugyan az a kaja volt az oviban, mint amit én hoztam, megettem a tányér ennivalót, amikor is az ovónéni hozta a kajámat. Mondom már megettem, de az az enyém volt, mondta . Sebaj. Egy ilyen dolog nem dolog.

Majd elérkezett az életemnek az egyik leghosszabb időszaka az iskola. Úgy gondolom, hogy nem voltam egy igazán jó tanuló, de mindig meg voltak elégedve velem a szüleim és a tanáraim. Átlagosan 3.5-4 es voltam. Általánosban, amikor is beletömnek a fejedben minél több tudást, hát próbáltam helyt állni. Majd elvégezve a nyolcat, jelentkezni kellett valami szakmásított suliba. Na ez nagy fejtörést okozott nekem is meg a szüleimnek. Cukrász akartam lenni. Vagy üvegfújó. Sajnos cukrásznak nem vettek fel, mert egészségügyileg elutasítottak ( kövér voltam, és még kövérebb lehettem volna). Üvegfújó suli meg messze volt tőlünk, így kimaradt az is. Édesapám azt mondta: Fiam! Autókat szereted, hülyék mindig lesznek, autókat törni fogják, legyél karosszéria lakatos. Mondom: Jóóóó. Az tök jóóóó. Persze. Amíg nem lépsz be a suliba és el nem kezded tanulni a szakmát. De rájöttem, hogy ez jó. Nekem tetszik. Tanuló éveimet egy cégnél kellett töltenem. Ahova jómagam, a suli elvégzése után jelentkeztem is munkára. Felvettek. 32.- os órabérrel. Ez akkoriban még jó is lehetett volna, ha nem kezdett volna az ország elindulni a lejtőn. Ennek 1990-ben kellett elkezdődni?  Na mind1.

Szóval 1989-ben elkezdődött az életem hátralévő szakasza. A MUNKA. Sajnos az első munkahelyem nem sokáig volt meg, mert a privatizáció miatt, a fitalokat elküldték. Ezek után 1 évig munkanélküli voltam. Majd a munkaügyi központ által adott címre fel is vettek. Mivel a katonaságot megúsztam egyébb egészségügyi okok miatt, sikerült elhelyezkednem a honvédségnél , mint karosszéria lakatos polgári alkalmazott. Mondják sokan, hogy nem jó kimaradni a katonaságból, mert egy csomó élménnyel lehetnek gazdagok. Háááát. Szerintem elvesztegetett dolog. De sebaj. Végül is volt benne jó is meg rossz is. És így, hogy nem voltam katona mégis kaptam ízelítőt a katonaságból.

Összajöttem egy lánnyal. Szép volt és fiatal. Szerettem. Volt előtte is már barátnőm, de Ő azért volt különleges, mert megváltoztatta az életemet, több szempontból is. Kiszakított a katonaságtól és az apjáéknál kaptam munkát egy teherautós boltban. De neki egy idő után más elképzelése volt a dolgokról. EL kezdett félre húzni és összejött egy másik sráccal, aki vékonyabb volt és DJ. és mit tudom én még mi. Biztosan jobb volt neki vele. Így a kapcsolatom véget ért. Vele. A boltban továbbra is dolgoztam. Hisz a munka külön tészta. A nagykereskedőnk megkörnyékezett. Így ebből a boltból is leléptem, és átmentem a nagykerbe ügyfélszolgálatosnak. Teltek múltak az évek. Sok mindennel kellett megkűzdenem a munkhelyemen. A kisfőnökömmel, a munkatársakkal, a kihívásokkal, és sok-sok újabbnál újabb dologgal. De végül is rámmosolygott az úgymond szerencse, hisz kineveztek egy telephely vezetőjévé. Vittem a boltot, majd a több pénz reményében, váltottam. Visszamentem az első teherautós boltba ahol kezdtem. Mint kiderült az is a nagyker cége lett. Azaz, a 9 éves pályafutásomat kettévágva kb. 1 évre félbeszakítottam. Ez csak arra volt jó, hogy elveszítsem a törzsgárda tagságomat. Visszakerülve az anyacéghez, mert hogy sajnos csődbe ment a kisker bolt, eltelt már újra két év, hogy itt vagyok megint.

A nagykercéghez való átmenetelem után 1 évvel 1998-ban, megismerkedtem az újabb párommal, akivel hála istennek együtt vagyok azóta is, Mi több 2007.12.25-én eljegyeztem. Együtt tervezzük az életünk hátralevő részét. Szeretem őt nagyon. Jó tudni, hogy van egy aranyos, kedves emberi lény, akire számíthatok mindig, Jóban - rosszban.

Kb. 7 éve tudom, hogy cukorbeteg vagyok. Eleinte nem foglalkoztam vele. Majd a háziorvosommal elkezdtük a kezelést. Gyógyszer hegyeket ettem meg. De nem segített. Majd 2007-ben elmentem kórházba, hogy átállítsanak inzulinos kezelésre. Már lassan két éve nyomom. Haladunk, de szerintem ez már elkísér életem végéig.

Egy újabb szösszenet életemből, hogy megvettem életem első új autóját 2004.02.26-án. Azóta élvezem. Beléptem a Daewoo klubba. Majd miután a vezetőség távozott és ott hagytak csapot papot, átvettem a klubot és ezzel minden problémáját. A párom mondja is, hogy lassan többet foglalkozom a klubbal, mint vele. Sajnos nagyon sok munkával jár ez a klubvezetés és senki nem tudja nálam jobban. De van benne élvezet is. Sok új emberrel ismerkedtem meg. Sok-sok jóóóó emberrel.

Ennyi rövid történetem, ami hosszúra sikeredett. De 37 év eseményeit röviden csak ennyibe tudtam összesűríteni.

Üdv:

sznuni