Nem tudom miről írjak
2009.10.27. 11:24, sznuni
a munka néha kellemetlen is tud lenni.
Miután hazatértem a szanatóriumból, utána pár nappal mehettem is dolgozni.
Igaz önszántamból mentem dolgozni, mert maradhattam volna még pár hetet.
De mint a főnököm is mondta, számítanak rám a munkahelyemen. Ez ebben a mai világban egy teljesen jó dolog.
Így október 5-én elkezdtem a munka frontján ismerkedni a munkafolyamatokkal, mert a betegségem alatt a munkahelyem, ami a lakhelyemtől 3 km-re volt, az megszünt. Pontosabban költségcsökkentés miatt a telephelyet megszünteték és a régi központunkba költöztettek minket, ahol a régi kollegámmal dolgozhatom együtt illetve a bezárt telephelyen velem dolgozó kollegámmal. Kaptunk egy kiszállító sofőrt is.
Mivel van pár dolog ami megváltozott, olyan mintha most kezdtem volna itt dolgozni. De igazából nem. Csak pár dolog változott, amit meg kell szoknom. Sebaj. Menni fog.
Hogy mennyire lesz ez így sokáig, azt nem tudom. Remélem maradunk még egy darabig.
Igazából az a lényeg, hogy menjen a munka, legyen forgalom, és a kollegákkal jól kijöjjünk egymással. Azt hiszem ez is menni fog.
Az orvosok azt mondták, hogy nem nagyon kellene még eröltetnem a munka nehezebbik részét., a stresszes dolgokat is kerüljem, de a pnz meg kell. Sajnos elég kevés pénzt kaptam amikor kórházban voltam meg a szanatóriumban. Ez a banánköztársaságnak köszönhető, meg a sok táppénzcsalónak, akik elmennek alibi betegállományba. Ezáltal aki ténylegesen beteg az itt fizeti meg az árát.
Most ennyi jutott az eszembe.
Majd még írok.
Üdv:
sznuni