2009.09.20. 11:31, sznuni
Elkezdtek kérdezősködni. Honnan jöttem, hány éves vagyok, stb.stb. El is meséltem pár részletet magamról és hogy mi is és mikor is történt. Majd én is kédezgettem párat. Ki honnan stb.stb. Sikerült azzal a pár emberrel jól össze ismekednem. Ők olyan 56-58 év közöttiek. Még mondhatom azt hogy elfogadható évjárat. Velük még lehet dolgokról beszélgetni. De a többi ember vagy nagggggyyyyyon öreg és nem is akarok beszélgetni velük, vagy naggggyyyyon öreg és pár szó belefér. Hogy jót is említsek a gyógytornász csajok mindd mindd fiatalok. És nagyon fiatalok. Szemtelenül fiatalok is vannak köztük.
Szóval hétköznapok azzal telnek, hogy reggel felkel az ember fia a szokásos dolgok után lemegy reggelizni. Kap valami tápot. Az hogy mit is az nem érdekes. A kaja jó. Van íze van szine mi kell még :D Utána időpontra megy az egyik ezelésre utána a másikra majd a harmadikra negyedikre és el is telik a délelőtt nagyrésze. Majd jön az ebéd, ami megint csak elfogadható, és délutánra már csak pár előadás van, amire jó ha elmegy az ember. Ezek ilyen életmód meg egészséges táplálkozás stb.stb. dolgok. És a délután is eltelik kb. 1/2 4 amire ennek is vége. De jön a nap hátralevőrésze, amikor is el kellene foglalni magát az embernek. Ez hellyel közzel megy is. Mert hát itt a laptop meg a net meg a DVDk stb. De emberek akkor is vannak. És azok is teszik ami szerintük a helyes. Pl. rádiót hallgatnak. Igzúgy hogy más is hallja és ha nem is érdekli akkoris hallgatja. És vanna azok akik az örök elégedetlenek. Semmi nem jó nekik. És ezt el is mondják a megfelelő helyen.
És itt már rá is tértünk az emberekre.
Mindenkinek megvan a maga kis hóbortja. Nekem is van. De én úgy gondolom nem eröltetem másokra a saját hülyeségemet. Nem akarok belemenni mélyen hogy mire is gondolok, mert úgy érzem ezzel csak untatnám az olvasót és igazából magamat is csak újra felidegesíteném. A szobatársaimról és az itt lakókról van szó. Az átlag életkor az olyan 68 év lehet, mert jómagam 37 évével nagyon fiatal vagyok és ezt úton útfélen hangoztaják is. Sokkal fiatalabb paciens is volt már itt (22 éves),na ő mennyire uhatta itt magát. Én is. Ugyan van kivel beszélgetem, de szép sorban mennek hazafelé. A jövőhéten is ketten mennek haza. Ezzel megint csökken a beszélgetésre alkalmas emberek száma. De végül is az egyikért nem is kár, mert neki ez itt a korabeli nők hajkurászásáról szól és nem a gyógyulás és stb.-ről. Igazából nem is értem én ezt. Vagy fiatal vagyok ehhez vagy egyszerűen másképpen gondolkodom. Inkább a második, mert érteni értem én ezt az egészet. Elérnek a kapuzárás előtti korba és be kell bizonyítani, hogy milyen fasza emberek. Még kellhet valakinek a csoffadt micsodájuk. Számomra ez visszataszító és nem csak a férfiak részéről hanem a nőkéről is. Hisz mindegyik, tisztelet a kivételnek, családos emberek. Aki özvegy az meg mondjuk maximum arra lenne figyelemmel, hogy a másiknak családja van. De neeeeeem. Ez itt nem érdekel senkit. Mind1. Ezek felett elsiklom. A másik legalább nem csajozik. Csak bagózik meg iszik. Igaz az előbbi még iszik is. Az orvosok által engedélyezett és megengedett mennyiség az 1-2 dl. Azt javasolják is hogy esténként, hangsúlyozom esténként, lefekvés előtt igyuk meg. Igaz az nem mondták hogy hányszor. Ennyit az itt jelenlévőkről és megint csak kiemelném azokat akik nem ezt csinálják.
A szobatársak.
Az egyikük akik mikor jöttem már rég (szerdán) hazament, a másik az szombaton. Az utóbbi volt az az öreg akivel jókat lehetett dumálni. Szeretett sakkozni és ezt a jó szokását a bejárattal szembeni aulában sokszor meg is tette. Sokáig tudtam nézni ahogy az öregek játszanak. Én jómagam nem vagyok jó játékos így nem is igazán játszottam az öreg ellen. Inkább szurkoltam. A másik aki elment egy nagyon ivós ember volt. Azon csodálkozom, hogy nem vették észre soha rajta. Vagy ha észre is vették akkor vagy nem volt érdekes vagy nem tudom mi lehetett. Mind1 elment. De amit este tudott művelni az kegyetlen volt. Jómagam is horkolok. Nem is tagadom és nem is tagadtam soha sem. De a műtét óta, a párom elmondás szerint hisz jómagam alszok és nem hallgatózom, mostmár lehet mellettem aludni is. Tehát sokat javult a horkolási képességem. De emberünk egy hihetetlen decibellel és elemenciával tudott horkolni. Mondhatom azt is hogy jó hogy elment, de sajnos ezt sem tudom mondani, mert az új szobatársam egy 77 éves öregember, ugyan nem horkolásban, mert azt nem csinálja, de másban übereli emberünket. Apró kis szösszenet pl. hogy miket iskell néha elviselnem. A bácsi szószerint úton útfélen el tud aludni. Ezzel nem is lenne baj, hisz hagy aludjon szegény. De hogy rádiót bekapcsolja és hallgatnom kell azt amit hallgat, de tulajdonképpen nem is hallgatja mert alszik, az egy kissé idegesít. A következő dolog a füttyölés. Nem tudom, lehet hogy velem van a baj, de ha beszél nem fütyöl, egyébként egyfolytában. Ha pakol ha öltözik és igazából nem fütyölés az amit csinál hanem a ki be légzésének levegőjét csücsörítve teszi meg és ezáltal dallamtalan értelmetlen szólamok haggyák el a száját. Volt egy nap amikor majdnem begolyóztam emiatt. De már kezdem ezt is elviselni a szobában nem lévőségemmel.
Térjünk át a másik kollegára.
Ő az aki mindenkinek megmondja, hogy mi is a dolga és mit hogy is kell csinálni. Hát ez valakiknek tetszik és van olyan is akiknek nem, de ellene tenni nem tudnak, mert jön a fenyegetőzés az újságíró haverjának stb. stb. Ő volt az aki először hangot emelt a sóder és a kő témában és először nem is akárkinek hanem az osztályos főorvos asszonynak. Ő azt mondta hogy forduljon panasszal a betegjogi képviselőhöz. Hát nem is kellett ezt 2x mondani neki. Hozzá teszem hogy a betegjogi képviselőt is lecseszte mert nem volt ott időben, mert hogy ő küldött neki SMS-t, hogy mikor megy, holott telefonon kellett volna egyeztetnie. Haggyuk. Ebédnél az asztalon 3 pohár volt pedig 4-en ülnek az asztalnál. Azt mondta, hogy elmegy venni poharat a kórháznak hogy legyen elég pohár az asztalon. Te jóóóéééégggg. Itt már kezdtem egy kissé furcsán hozzáállni az öreghez. Ki tudja mit hoz nekem a nyakamra, mert ő is az aki itt marad velem végig. Az esti szunyogvadászatról és a többi ehhez hasonló dolgokról már nem is szólok.
folyt köv.