Ez a bejegyzés a legutóbbi kálváriám története.

 Szóval egy szép vasánapi napon (2010.10.25) a kertben foglalatoskodtam a párommal. Minden haladt a medrében. Vidámak voltunk fákat vagdostunk ki amiket már kievett az idő vasfoga. Ez jól is volt addig amíg abba nem hagytuk a munkát és elkezdtünk a kiskutyámmal játszani. Ugyanis játék közben észre vettem, hogy a már meglévő köldöksérvem nagyon kemény és elég nagy lett.

Nem is foglalkoztam vele nagyon, majd visszamegy, gondoltam én. Elvittem haza a páromat, hazamentem, és utána kezdtem tüzetesebben is vizsgálgatni. Nem sok sikerrel. Addig nyomogattam, meg vizsgálgattam, hogy végül 3/4 12 körül elmentünk az ügyeletre, mert akkor már nagyon fájt.

Az ügyelet a Dél-Pesti kórházban volt, akik közölték, hogy sajnos nem ők ügyelnek sebészetre át kell mennem a Bajcsy Zsilinkszky kórházba, Kőbányára. Édesapám és Édesanyám át is szállítottak oda. Ott a betegfelvételen szinte ahogy beléptem el is hánytam magam. Ott már nagyon rosszul voltam. Bekerültem a felvételre, majd a röntgenre. Ott elájultam. Majd visszakerültem a felvételre, ahol megkaptam az orron keresztüli gyomorszondát, meg pár nem tudom még mit. Felvittek az osztályra. Onnan a műtőbe. Utána nem sok mindenre emlékszem. 

Hétfő reggel egy ágyban párnák és csövek közt a hasamon egy nagy vágással, ami le volt ragasztva az orromból szipákoló szondával és kedves női hanggal kellett szembesülnöm. Életmentő műtéten vett rész kedves Tamás. Most minden rendben van. Kér fájdalom csillapítót? Ezek voltak az első szavak.

A legkellemetlenebb a mozdulatlanság volt. Majd még több dolog is mint a hashajtó beadása utáni nem tudom visszatartani dolog is. Hát az talán még kellemetlenebb volt. De túl kellett élnem. Nagy nehezen rendeződtek a sorok.

Hála istennek minden nap láthattam a páromat meg a szüleimet. Ők nagyon sokat segítettek nekem. 

2 nap után fel akartam kelni az ágyból, de a jobb lábam nem akart engedelmeskedni. 3X fordult ki a jobb bokám. De hála a gyógytornásznak és az akaraterőmnek meg a tanácsnak, hogy sétálgasson Tamás az kell, használt és elég hamar rendbe jött a lábam.. A főorvos úr közölte, hogy pénteken ha már nem lesz lázam meg egyéb más rossz dolog, hazamehetek. Hát így is lett.

Lassan a kórházak ellátásáról és egyéb érdekességéről egy könyvet is írhatnék, mert annyit jártam különböző kórházakba, hogy csak na.

De nem szeretnék.

Most itthon vagyok és próbálok lábadozni. Az egyetlen rossz dolog ami még jönni fog a betegállomány miatt kapott kevesebb és sajnos jóval kevesebb fizetés lesz majd. Ezt is túl kell majd élni.

Javasolom, hogy mindenki vigyázzon magára és az egészségére.

Üdv:

sznuni