Volt és van alkalmam egy kis betekintést nyerni a szanatórium világába.

Nem is tudom hol kezdjem.

Talán a hellyel ahol vagyok.

Ez nem más, mint az Állami Szívkórház Balatonfüred. Történt ugyanis, hogy volt egy infartusom, de ezt az előző blogokból már megtudhattátok, és a rehabilitáció keretében itt kell eltöltenem 3 hetet. Az hogy ez kell azt nem is vitatom. Tehát az embernek minden egyes műtét és egyébb beavatkozások után kell az rehabilitáció.

Tehát. Megérkeztem idestova 1.5 hete és hogy a tapasztalatokról írjak pár dolgot az elkerülhetetlen volt. Mivel előrre informálódtam a világhálón hova is megyek és hogy mi az ami váhat rám, így a neten böngészve rá is találtam a kórház honalpjára. Az elképzelésem teljesen más volt mint a látottak. Ez valahol várható is volt, de inkább erről később. Édesapám és Édesanyám valamint a párom fuvaroztak le ide. -megérkeztünk és azt tapasztaltuk, hogy a parkolóért fizetni kell. Azért, mert a kórháznak saját parkolója NINCS. A dolgozók részére van fenntartva egy hátsó rész de az idelátogatóknak illetve a betegeknek kb. 60-70 méter séta után már bi lehet lépnie eme szentélybe. Mindezt nem kikövezett úton, hanem egy 5-10 cm mély sóderes felületen keresztül. De. A parkosított rész körbe van kövezve. Tehát aki nem bírja a sóderes menést az körbe is mehet a kövezett úton. Csak úgy már 90-100 méter a megtenni kívánt illetve nem kívánt útvonal. A sóderes részre is csak a mentő és a betegszállító autók hajthatnak be. TEHÁT!!!! Ha valakit behoznak vagy 70 méter sóder vagy 100 méter köves úton való gyaloglás után teheti meg  a bejutást. Részemről ez nem probléma, de itt sokkal illetve nem olyan sokkal idősebbeknek is meg kell tenni. Bejöttem az épületbe és az első dolog ami a szemem elé tárult az a régi szocreál stílus, ami nem is lett volna baj, hisz a kórházak nagy rész ilyen és az utóbbi időben eltöltött napok száma a kórházakban edzetté tett az ilyen látványra. DE!!!!! Amikor nézegettem a honlapot a széééépet és a jóóóóót mutatják. Nyílván, hagy jöjjön a soksok beteg. És hát a holnapon az szerepel hogy három épületből áll az intézmény. a FŐÉPÜLETBŐL és az A és B épületekből.

Ez utóbbiak a modernebb stílust képezik és 2-3 ágyas szobákból állnak, saját wc és zuhanyzóval. A Főépület az a régi igazi kórház. Van olyan emelet ahol 58 szoba jut egy főorvosra és van ahol 18. Érdekes nem? Szóval amikor a betegfelvételen a alpomra ráírták, hogy FŐÉPÜLET, már tudtam, hogy az én itt eltöltött 3 hetem egy rémálom lesz. De mondom mi az nekem az a 3 hét. Amikor az ember dolgozik akkor az a 3 hét szabi olyan gyorsan eltelik. Hát én így indultam el ennek a rehabilitációs 3 hétnek. Mint azt már írtam 1.5 hete vagyok itt. Tehát a fele már letelt. Így ki kell adnom magamból az eddig eltelt időm összetüremlett dolgait. Valahogy azt gondolom, NEM. Az egy nagy tévedés, hogy itt kipihenheti magát az ember.

MÉG MIELŐTT AZT HINNÉ VALAKI, HOGY EZ EGY ROSSZ HELY ANNAK LEÍROM MOST, HOGY NEM AZ !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SŐT NAGYON SZÉP HELYEN VAN AZ EGÉSZ KÓRHÁZ, MI TÖBB A LESZEBB HELYEN. 

Visszatérve a dolgokhoz, egy 4 ágyas szobába helyeztek el, ahol akkor éppen 2 ember lakott így velem együtt már 3-an is lettek. Megismerkedve a többiekkel egy 56 és egy 66 éves "uriemberekkel" hozott össze a sors és a betegfelvétel. Eljött az első este és elég hamar el is aludtam. Nem mondanám, hogy az út fáradalmait pihentem volna ki, mert az a távolság nem nagy amíg eljöttünk ide. Inkább csak az este miatt. Csendesen telt az este. Reggel felkeltem és az elsőként kapott utasításokat követve intéztem a dolgokat.  Minden ment a maga utján, amikor is lejött az az alkalom amikor kimegy az ember, mert nem kell csinálnia éppen semmit és sétálgat. Amit addig nem nagyon tettem, mert: egy nem volt kedvem hozzá, másik a sok bagó miatt nem is bírtam, harmadszor meg a kocsi elkényelmesíti az embert. Szóval séta, kimentem a kórház melletti parkba. Akár hová néztem szinte csak a kórház betegeit láttam. INNI, ENNI, BAGÓZNI. Tisztelet a kivételnek persze, mert nem mindenki ilyen ám ezen a helyen. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy mi a francot keresek én itt. Mindenki idősebb legalább 10-15 évvel és innen csakis felfelé haladhatunk az éveket tekintve, és azt a kevés embert leszámítva, mindenki ugyan azt csinálja mint otthon. Én elhatároztam, hogy azt eszem amit adnak azt teszem amit mondanak és ennyi. Legalább fogyok egy kicsit és talán jobban is leszek. Elsétálva a közel kocsma előtt ismerős acot láttam. Az egyik szobatársamat. Meg is invitált sokad maga mellé, hogy üjjek le dumálni. Eleget téve az invitálásnak, leültem közéjük.

folyt. köv.