A második rész folytatása.

Végül is úgy gondolom, ha van olyan ember aki ezekkel az emberekkel közel egykorú, és tuti hogy jobban kijönne velük mint én, akkor ezekkel a dolgokkal és emberekkel nem is lenne baj.

A kórházra visszatérve.

A betegeket mindenféle kezelésekre küldik, ezt már említettem. Elég szoros a programom reggelente.

Csak egy nap, mondjuk csütörtök, mert az és a kedd a zsúfoltabb:

6.30 kor kelek

7.30 kor reggeli a földszinten, ami kb 2 szelet felvágott vagy egy minidzsem vagy akármi és egy kis vaj

8.00-kor masszázs az alagsorban

8.30-kor Diadynamicai kezelés a gerincemre az alagsorban, mert zsibbad a bal combom mióta itt vagyok

9.00-kor Torna az 1. emeleten

9.40-kor biciglizés az alagsorban 15perc, szobabiciglivel.

10.15-kor Táncnak hívott torna az alagsorban, de nem táncolunk, hanem zenére kell tornázni

Ez 11 óra körül vége van és rohanás föl a 2. emeletre, mert hétfőn és csütörtökön főorvosi vizit van. Meg kell várnunk a főorvos asszonyt. Ha jön időben, ami mondjuk 11.15 és 11.30 közé esik és mondjuk nem voltam még biciglizni valamiért, akkor olyankor megyek le biciglizni. Namármost.

13.00-kor ebég a földszinten

13.30-kor kezdődik egy előadás amire jó ha elmegy az ember, ez tart vagy 1 órát vagy 3/4 órát

14.30-kor jön a következő előadás ami szintén nem árt ha meghallgatjuk.

És ezzel 15.30 körül vége is a programoknak.

7.30-15.30 igy egy komplett munkanap. És ha belegondolok, hogy én aki egy íróasztal mögött ülök és nem mozgok szinte semmit az elég nagy érvágás számomra. De sebaj. Ezen is változtatni akarok majd és remélem hogy sok segítőm akad a tervek végrehajtásában.

Ezt a nem olyan nagyon hooszú de nem is rövid szösszenetet akartam elmesélni innen B.füredről.

Sziasztok

sznuni